Az utóbbi időben elhanyagoltam a blogot, de gondoltam az újrakezdett motoros létem első ezer kilométere után itt az ideje kicsit leírni a tapasztalataimat. Szerencsére a korán jött tavaszi (nyári?) időjárás segített a korai szezonkezdésben és a március elején beszerzett Yamaha FZ6 nyergében ismét elkezdhettem megtapasztalni a motorozás által nyújtott örömöket. Persze az elején szinte minden kanyar kihívást jelentett (értsd: két fokot döntve is erős para jött rám), feszélyezett a hátulról rám tapadó autók látványa a tükörben miközben hússzal próbáltam bevenni az élesebb kanyarokat. Ez mára annyit változott, hogy húsz helyett már harminccal is mennek a kanyarok, viszont a zabszem még mindig ott van a fenekemben.
A megtett kilométerek nagy része a Biatorbágy-Budapest napi ingázással jött össze, folyamatosan próbáltam megszokni magát a motort és a közlekedés többi résztvevőjét. Alapvetően senki nem szereti a dugókat (főleg nem motoron), de számomra hasznos tanulóterep ez, mert így nap mint nap gyakorolhattam az alapvető műveletet: indulás, lassú menet, megállás. Nyilván nem vagyok szent, ezért ahogy a bátorság megjött, már próbáltam a sorokat előzni, neadjisten sorok között előre gurulni. Ahogy látszik eléggé deffenzív módon vezetek (autóban ülve is ezt teszem) és azt kell mondanom, hogy az autósok túlnyomó többsége (és itt nem azokra gondolok, akik csak hétvégén veszik elő a garázsból) elég figyelmes a motorral közlekedőkkel szemben. Egyébként fura tapasztalat, hogy a városban sokkal több robogóval találkozom, mint nagyobb kétkerekűvel (kb. minden negyedik robogóra jut egy).
Eddig ha tehettem, akkor amíg a gyerekek a hétvégén alszanak, elmentem rövid kis kanyarokra (80-100 km) a környéken. Az esetek nagy részében az Üvegtigris büfében pihentem meg, ami finoman szólva is eléggé lehúzós hely. De hamar rájöttem, hogy egyedül gurulni egy idő után kezd unalmassá válni. Ezért (ha az időjárás is engedi) a hétvégén elmegyek az „Évadnyitó fazer módra” túrára, hátha sikerül megismerkedni pár környékbeli márkatársammal, akikhez később is tudok csatlakozni. De arra is jó lesz szerintem, hogy felmérjem a „lemaradásom” a többiekhez képest. De ha már a lemaradásnál tartok... Annyi jót hallottam a motoros vezetéstechnikai tréningekről, hogy gondoltam benevezek egyre. Végül a Honda által szervezett oktatás 1. szintjére jelentkeztem (meg kell jegyeznem, hogy a jelentkezési procedúra nagyon profi módon van kivitelezve a honlapjukon) , ami jövő csütörökön-pénteken lesz. A dolog népszerűségét mutatja, hogy bár folyamatosan kerülnek ki új időpontok az oldalra, szinte az összes hely be van telve. Majd megpróbálok beszámolni a tapasztalataimról...
Mivel a motor a kereskedésben állt már több mint fél évet mielőtt elhoztam volna, így a blokkban lévő hatezer kilométer ellenére lecseréltettem az olajat és a szűrőt a Yamaha City-ben. Alapvetően két olyan dolgot tudok csak említeni, ami negatívumként hozható fel a motor ellen: a kisebb gond, hogy gyári szélvédő nem sokat véd, ennél sokkal zavaróbb a váltó. Az egyes és kettes fokozatot brutális kattanással veszi be az esetek 90%-ában és úgy általában elég határozott mozdulattal kell kapcsolni, de többször előfordult az is velem (bár lehet az én hibám volt) hogy nagyobb kigyorsítás esetén magasabb fordulaton a váltón pöccintve nem vette be a harmadik fokozatot. De ezektől eltekintve teljes mértékben elégedett vagyok a motorral (pl. a kanyarban való irányíthatóságot össze sem tudom hasonlítani a régi GS500-éval), a fogyasztása is elfogadható (5-5,9 liter).
Érdekes módon a kétrészes Spidi bőrruhám sliccénél a varrás elengedett és el is vittem a Motorline-hoz, ahol először vissza akarták küldeni a gyárba de végül abban maradtunk hogy megvarrják itthon (1-2 napot kértek erre és ezt be is tartották, ma megyek érte) és majd a szezon végeztével visszaviszem hozzájuk és akkor kiküldik a gyárba egy „rendes” varrásra. Korrekt hozzáállás...
Na hirtelen most ennyi, széles utat mindenkinek!
Utolsó kommentek